A szülői támogatás

Köztudott, hogy a szülői támogatás a tanulással kapcsolatban is előnyökhöz juttatja a diákokat. Az iskola hiába lett egész napos, és hiába emelkedtek az óraszámok az oktatás minőségén, végeredményén ez nem látszik. Ezzel szemben a felvételi követelmények magasabbak lettek.

A kutatások szerint a felsőoktatásba való sikeres bekerülés három tényezőtől függ. Egyrészt a tanulók különböző adottságaitól (tehetség, intelligencia, szorgalom, motiváció), másrészt a szociokulturális környezetüktől (elsősorban a szülők iskolai végzettségétől). Csak harmadrészben függ a középiskolától. Ez igaz az általános iskolákra is. A tanuló szorgalmát, motiváltságát is ébren kell tartani, ez is sokszor a szülőre hárul.

Nehéz, de fontos feladata a szülőnek a saját gyermeke megítélése, látni reálisan, hogy mire képes, mennyi gyakorlásra van szüksége, mi érdekli igazán.

Sajnos kevés iskola tud a tanítási órákon kívül foglalkozni a lemaradókkal vagy a jobb iskolákba tartókkal. A központi felvételi feladatai pedig eltérnek a munkafüzetek feladataitól, a tananyagtól. Külön gyakorlás nélkül hátránnyal indul a felvételiző. Ennek a megszervezése is a szülőre hárul. A szülővel való közös gyakorlás sokszor kudarcra ítélt program. Tanárként és szülőként tapasztaltam ezt. Persze, minden gyerek más, és én is tanulok a gyerekeimmel, mindig marad délután négy óra utánra is feladat.

Amihez viszont nem értek, amihez nincs türelmem, azt átengedem másnak a hatékonyság érdekében. Szomorú, de tény, hogy az iskolai gyakorlás kevés, és hátrányt szenved az a tanuló, akinek a szülei nem engedhetik meg maguknak az iskolán kívüli önköltséges lehetőségeket.

Sokszor azonban nem a különóra ára okozza, hogy nem történik felkészülés, hanem a bizonytalanság, a tétovaság, a tájékozatlanság. Elkezdődött a tanév, és január 19-én, négy hónap múlva felvételi. Nem érdemes halogatni a felkészülést!